HTML

Transbudapest

"Budapest, csak oda, köszönöm. Vágányzár, késés, zakatolás. Közös szerelvényen, külön vagonokban utazunk. Ahogy az orrom a hideg ablakhoz ér, elhomályosodik a kép. De aki az állomásról néz, annak tisztán látszom. Ismerős arc. Akár egy ósdi, családi fotón az elfeledett jó barát. Olyan emlékek törnek fel, amelyek talán soha meg sem történtek. Budapest. Végállomás." - ÁTUTAZÓK BUDAPESTRŐL. VILÁGOK KÖZÖTT.

Friss topikok

  • _astronaut: Mindig gombóc kerül a torkomba amikor olvasom... Nagyon szeretem ezt a versedet! (2013.01.29. 11:05) Anyunak
  • Littlewood: Ez a kép tisztára kísérteties! Egy pillanatra azt hittem, hogy a dédike szobájának a falát látom, ... (2013.01.29. 11:05) Válasz I. és II.

Két ember, két fej. Egy fiú és egy lány. Egymás szavába vág.

2013.01.12. 01:28 ZeLig

Anyunak

Akkor még benned domborodtam,
Testemből testedhez kapcsolódtam.
Hittem, hogy itt leszel örökre,
S lehetek a lelked őrzője. 

Ahová te mentél, ott voltam én is,
A kezedet fogtam a végén is...
Tovább nem követhettelek,
Ma a csillagok kötnek minket össze örökre.

image_kicsi.jpg

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://transbudapest.blog.hu/api/trackback/id/tr365013289

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

_astronaut 2013.01.29. 11:05:40

Mindig gombóc kerül a torkomba amikor olvasom... Nagyon szeretem ezt a versedet!
süti beállítások módosítása