Micsoda csönd, ha itt vagy. Micsoda
pokoli csönd.
Ülsz és ülök.
Vesztesz és veszitek.
(Pilinszky János: Kapcsolat)
Ketten vagyunk a magányban.
A mozdulataimat utánzod, bár
Ha beszélsz, hangod nem hallom,
Arcom rezdüléseit benned látom.
Bűneim karcolta vonások,
Az álmatlanság karikái, ráncok.
Ezen a szép, napkorongos reggelen,
Ezt látom a szivárványos prizmakép eleven.
Szemben ülök önmagam titkaival,
Némán vallatom, nincsenek szavak.
Félek, ha felállok elveszítlek,
S megint nem leszek.
Aztán mégis útrakelek,
És egy kirakat üvegében,
Mint frissítő víz a felismerés:
Magamnak integetek.
