HTML

Transbudapest

"Budapest, csak oda, köszönöm. Vágányzár, késés, zakatolás. Közös szerelvényen, külön vagonokban utazunk. Ahogy az orrom a hideg ablakhoz ér, elhomályosodik a kép. De aki az állomásról néz, annak tisztán látszom. Ismerős arc. Akár egy ósdi, családi fotón az elfeledett jó barát. Olyan emlékek törnek fel, amelyek talán soha meg sem történtek. Budapest. Végállomás." - ÁTUTAZÓK BUDAPESTRŐL. VILÁGOK KÖZÖTT.

Friss topikok

  • _astronaut: Mindig gombóc kerül a torkomba amikor olvasom... Nagyon szeretem ezt a versedet! (2013.01.29. 11:05) Anyunak
  • Littlewood: Ez a kép tisztára kísérteties! Egy pillanatra azt hittem, hogy a dédike szobájának a falát látom, ... (2013.01.29. 11:05) Válasz I. és II.

Két ember, két fej. Egy fiú és egy lány. Egymás szavába vág.

2013.03.25. 22:15 ZeLig

Azok a balatoni nyarak...

A Balaton felől fújt a szél,
S József Attila halálát zakatolta még
A vonat sínjén tülkölés,
Itt a dél.

Piros-fehér kockaköveken
Napernyő árnyéka rebben,
Az asztal megterítve már,
Kis trikó és rövidnadrág, ez ám a nyár.

Lecsó után a fagyi helyett
Nagyi-féle süti a desszert.
Meggyes-diós piskóta, kérsz?
A kávéban csoki a meglepetés.

A terasz nyugágyán szieszta,
A rádióban épp meteorológia:
A kánikula nem szűnik,
Csak az idő múlik...

Azokból a nyarakból lassan már csak az emlékképek maradnak,
S a sütirecept magamnak,
Amit majd én is tovább adok örökül,
Épp most is az készül...


szarszo_vers_blog.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://transbudapest.blog.hu/api/trackback/id/tr505171672

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása