Országokat átívelő magasságokból
Lábat lógatunk,
Vándorként odafentről,
Hatalmas kört rajzolunk.
A szélkakas iránytűként mutatja
Az előttünk álló utat,
Kelet és Nyugat,
A hajunkba lágy szellő kap.
A végén aztán gyerünk haza,
Nem kell már a metafora,
A törekvés megvan,
S ez minden origója.
Két ember, két fej. Egy fiú és egy lány. Egymás szavába vág.
2013.04.28. 11:54
Úton
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://transbudapest.blog.hu/api/trackback/id/tr245250787
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.