Ha hosszan nézek a tükörbe,
Arcom ismerős részletei
Amorf szilánkokban hullanak alá...
A mosdó kövezetén gyülekeznek
Míg végül egyszer csak nem leszek.
Ki vagyok? vagy kivagyok?
Emlékezetből próbálom felépíteni
A szétesve idegenné vált darabok
Már oly rég kigondolt struktúráját.
Pisze orr, kicsit szomorú szemek...
Aha, megvan, ez remek.
Kezemet gyorsan arcom elé kapom,
s mikor újra odanézek, látom,
Megint én vagyok,
S épp magamra kacsintok.
Két ember, két fej. Egy fiú és egy lány. Egymás szavába vág.
2012.12.29. 17:23
Tükörkép
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://transbudapest.blog.hu/api/trackback/id/tr634986622
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.