Sokat látott ház,
Nyolcvan éves műemlék-tár.
Redőny őrzi az egykori cselédek titkait,
S könyvek mesélik a régiek kalandjait.
A köröm alatt olmos fekete kosz,
Kormos értelmiségi kozmosz.
Betűt szedett a Tömő utcai fiú,
S így lett belőle később tollforgató ifjú.
A falon a narancssárgás festmény,
Egy kalapos délutánt remél.
Az az októberi napsütés...
Belém égett kép.
Számtalan kötet,
Hovatovább mini könyvek,
Vastagkeretes szemüveg,
Amit ma én is viselek.
A sarokban sárga újságpapír-kötegek,
Ma már tudom, mit is szántak nekem.
Tollat forgat, betűket vés
Nem számít a generációs rés.
