Lelkem szabad,
Életről életre vándorló vad.
A homokóra időnként tótágast áll,
S testem más testre vált.
Örök körforgàs.
Legutóbb őz voltam.
Ott, hol tere van a gondolatnak,
A természetet jártam.
Aztán Anya csak egy volt, s
A helyén ma is üresség honol.
Bamm, bi.
Időnként világok között vergődök,
A homokszemekkel perdülök,
S a körhinta nem áll meg.
Ciklikus utat járva,
Lakatlan partokat kutatok,
S Anya megint sehol...
Farkas Róbert képe
