HTML

Transbudapest

"Budapest, csak oda, köszönöm. Vágányzár, késés, zakatolás. Közös szerelvényen, külön vagonokban utazunk. Ahogy az orrom a hideg ablakhoz ér, elhomályosodik a kép. De aki az állomásról néz, annak tisztán látszom. Ismerős arc. Akár egy ósdi, családi fotón az elfeledett jó barát. Olyan emlékek törnek fel, amelyek talán soha meg sem történtek. Budapest. Végállomás." - ÁTUTAZÓK BUDAPESTRŐL. VILÁGOK KÖZÖTT.

Friss topikok

  • _astronaut: Mindig gombóc kerül a torkomba amikor olvasom... Nagyon szeretem ezt a versedet! (2013.01.29. 11:05) Anyunak
  • Littlewood: Ez a kép tisztára kísérteties! Egy pillanatra azt hittem, hogy a dédike szobájának a falát látom, ... (2013.01.29. 11:05) Válasz I. és II.

Két ember, két fej. Egy fiú és egy lány. Egymás szavába vág.

2013.01.23. 23:48 ZeLig

Zárva

Emlékszem, amikor az első homokszem hullt alá abban a zárt,
Végtelen formát öltő, átlátszó rendszerben,
Egy pillanatra csönd lett, s aztán csatakiáltás...
Természetesen.

Kezdetben annyi mindent mondtam volna,
De szavaimat nem értették, s
Ma már inkább semmit sem mondok,
Nehogy félreértsék.
"Így megy ez."
Az életed csak számodra érték.

Az együtt hatalmas erővel bíró parányi elemek, 
A spirális úton idővel egyre gyorsabban peregtek, s
Örvény húzott pályát az erekben lüktető ébredésnek.

A végén aztán fordul a világ.
A homok csillagrendszerré szövi szemfedőd fátylát,
S az életed neked sem érték már.
Kár.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://transbudapest.blog.hu/api/trackback/id/tr705040111

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása