A fülemben szóló zene ad ritmust
A lépteim... Tadam, tadam és fuss...
Robog a táj mellettem,
Egy jó klipp megy éppen.
A cipőm bordázatát az út simára koptatja,
A sarkát féloldalasra járja.
Itt sincs szimmetria.
Nem kell a pedantéria.
Személyre szabja a lábnyomom,
Ez lesz a monogramom.
Pocsolyával és sárral nyomdázom,
Vagyok, s ezt nyugtázom.
Két ember, két fej. Egy fiú és egy lány. Egymás szavába vág.
2013.05.14. 09:11
Le, nyomat
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://transbudapest.blog.hu/api/trackback/id/tr135299451
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.